Na Isten segedelmével rontsunk neki! Az első bejegyzésem arról szól, miért is vetemedtem arra, hogy induljak az ESOMAR nemzeti képviselői választáson.

Nyilván, hogy sokat kaszáljak ezen a bizniszen. Természetesen nem. Hiszen nem hogy közvetlen anyagi haszonnal járna ez a poszt, de kifejezetten időt (így pénzt) és egyéb forrást rabló tevékenységről van szó.

Akkor biztosan a nemzetközi szövetség hírnevének csillogását szeretném nemes arcélemen visszatükröztetni. Ha mi, akik sok éve tagok vagyunk, őszintén beszélünk az ESOMAR helyzetéről, arra kell jutnunk, hogy ugyan ez az eredetileg európai szervezet mára talán a legmeghatározóbb nemzetközi szervezetté vált, de működése problémákkal terhelt, sem a szakma integrációját, sem a nemzetközi elismertségét, sem az új tagok hatékony toborzását nem tudta maradéktalanul elvégezni.

Mégis akkor miért?

Mert egyrészt az ESOMAR ismét változni és változtatni akar. Ennek a munkának szeretnék részese lenni.

Másrészt az a remény vezet, hogy az érdekképviseletében szétszakadt hazai szakmát valami módon kibékíthetem, együttműködésre bírhatom, hogy erőinket egyesíthessük.